A kalitkás

          Ha módomban áll, szívesen felfrissítem nagy mesterek egy-egy képének látványélményét a múzeumokban, például a Magyar Nemzeti Galériában, ahol viszonylag rendszeresen megfordulok. Legutóbb, a meghosszabbított tárlati ideje alatt Munkácsy Mihály „Köpülő asszonyát” vettem szemügyre ilyen okból a szokott helyén, miközben a földszinti termekben egymást érték a „Munkácsy a Nagyvilágban” című reprezentatív kiállítás látogatói. Ezúttal egy másik mester, Rippl-Rónai József nagyszerű, s ezidőtájt friss és fókuszált érdeklődés tárgyává tett alkotását, jelesül a Kalitkás nőt akartam újra látni, de mondták, most éppen nincs itthon, félévig külföldi kiállítás nézői csodálhatják.

         No jó, de akkor elő a nagy albumot, amely a Magyar Nemzeti Galéria és fő támogatója, a Pannon GSM közös kiadványaként látott napvilágot hét évvel ezelőtt, amikor fél évig a Galériában került a nézők elé a jócskán külföldön, Franciaországban is élt és alkotó, de véglegesen hazatérvén itthon kiteljesedő művész munkásságáról ad számot. Ebben található a születése óta már jónéhányszor megcsodált remekmű is, amely varázslatos előadásban hozza elénk a sötét, kék, zöldes háttérből a nyújtott, kecses, s szinte már-már valószerűtlenül hátrafeszülő lányalakot kezében a saját szemmagasába emelt kalitkával. Amúgy nem rezzen, nem mozdul semmi. Rezzenetlen a két lény találkozása. A kalitka súlyát is a hátrafeszített, hajlékony lánytest tartja meg.

         Hangtalan muzsika szól? Maga a testet öltött finomság kap teret. Visszafogott a festő ecsetje, szinte tónusok nélkül adja át a témához álmodott (?) leányarcélt. Azt a tisztát és fehéret. Előtte is már, s később is barátkozott hasonló megformálásokkal. S mint szinte valamennyi alkotóra, rá is hatottak a korabeli stílusok. De „Rippl-Rónai művészi világának egyik legmeggyőzőbb sajátossága az asszociációs képesség, amellyel a hatásokat saját teremtésűvé tudja formálni. Bizonyíték rá éppen a Kalitkás nő, ez a halk szavú és egyben rafinált színvilágra épített kép, amely egyik méltán legtöbbet reprodukált műve, és egyben a magyar festőművészet remeke. Ha van művész, és utóéletében műve között azonosulás, azt ez az éteri festmény megvalósítja.”
Bizony mondom, hogy szóról-szóra helytállóak ezek a szavak. S így még érdemesebb várni, hogy újra visszakerüljön régi helyére az a lány a kalitkával és benne azzal a kicsike madárral. (Visszakerült!)
 

 

>  Tovább a cikkekhez.